You are hereAlapismeretek

Alapismeretek


Forrás :
„A Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI) Magyarországon

dr. Erős Ilona – Jobbágy Mária

A rendszer kialakításának története

Carl Gustav Jung könyve, a Lélektani típusok 1921-ben jelent meg németül, 1923-ban angolul. Ebben Jung személyiségtípus-felfogását, és ennek részletes értelmezését adta. A negyvenes évek közepétől egy amerikai asszony, Isabel Briggs Myers - akit különösen megragadott Jung elmélete, hiszen ez egybevágott édesanyja korábbi megfigyeléseivel és kutatásával – rendszert és eljárást dolgozott ki Jung elméletének mindennapi hasznosítására. Kiterjedt kutatást folytatott, és a jungi felfogást kérdőív változatban olyan nyelvezetre fordította, amelyet bárki megérthetett. Könyve, a „Gifts differing” (Eltérő adottságok), amely halála után, 1980-ban jelent meg, átfogó bevezetését adja a Myers-Briggs Type Indicator® (MBTI®) néven ismertté lett rendszernek. Könyve és felfogása, amely a személyiségbeli különbségek értékét és elfogadását hirdeti meg, alapja a világ sok országában napjainkban zajló munkahelyi és más közösségi különbözőség (diverzitás) programoknak. Az MBTI rendszerét és benne saját személyiségtípusát évről évre négy millió ember ismeri meg. A kérdőívet gondozója, a Consulting Psychologist Press, Inc. (CPP) adja ki és terjeszti. Körülbelül húsz nyelvre fordították le és honosították a CPP által jóváhagyottan. Az elmúlt húsz évben több változatot fejlesztettek ki, a legutóbbi, M jelű változat 1998-ban jelent meg. Ez a korábbiaknál jobb statisztikai eredményeket mutat fel megbízhatóságban és érvényességben, valamint figyelembe veszi az amerikai nyelvben és kultúrában az előző változat kifejlesztése óta lezajlott változásokat is.

Az alapmodell

Személyiségünk egyedisége ellenére működnek mintáink: vannak akikkel pillanatok alatt egymásra hangolódunk, és vannak, akikkel ez tovább tart. Sokszor tapasztaljuk az emberekkel való kapcsolatunkban, hogy vannak, akik hasonlóképpen, mások szinte érthetetlenül másként közelítenek meg kérdéseket, mint mi. Azonosak vagy különbözőek az értékeik, hasonló dolgokhoz vonzódnak, vagy éppen ellenkezőleg, számukra teljesen érdektelen az, ami minket lázba hoz. Ezeknek az azonosságoknak és különbségeknek persze sokféle forrásuk van. Ezek közül az egyik - jól megragadható - az irányultságokban és mentális folyamatokban megmutatkozó velünk született preferenciák. Jung felfogásában kétféle mentális funkció vagy más néven pszichés folyamat létezik. Az egyik az észlelés, a másik az észlelt információk szelekciója, döntéshozatal róluk. Az észlelést Jung irracionális funkciónak nevezte, mivel ez a válogatás nélküli adatgyűjtést valósítja meg. Az észlelésben megjelenő preferencia-dichotómia az érzékelés és az intuíció.

Érzékelő (S):

Az a személy, aki észlelése során az érzékelést részesíti előnyben, jobbára a kézzelfogható tapasztalatokra törekszik. A reális, érzékszervileg megragadható létező a számára valóságos. Az érzékelő azt tudatosítja elsősorban, ami a múltban és a jelenben történt, történik. Élvezi a jelen pillanatot, realista, jó a részletek megfigyelésében, és azokra emlékezik is.

Intuitív (N):

Az a személy, aki észlelésében a lehetőségek, az összefüggések, a többértelmű jelentések megragadására törekszik. Jung szerint ez a típus észlelésében a „tudattalan” utat követi. Hirtelen jön, valami „bekattan”, vagy egy felfedezés, ráismerés formájában jelenik meg a jelentés. Az intuitív észlelő világa a jelenben érzékelhetőn túlmutató világ, beleértve a lehetséges jövő eseményeit, az elvont összefüggéseket. Míg az érzékelő számára egy alma: kerek, zamatos, piros, illatos, addig az intuitív ugyanerről Ádám és Éva, egy sült malac vagy a nagymama almás pitéjének képét jeleníti meg. A mentális funkciók közül Jung a választást, döntéshozatalt racionális funkciónak nevezte, mivel ennek során belső rendünk szerint szelektáljuk az összegyűjtött információt, azaz hozunk döntéseket ezekről. Az itt megjelenő dichotómia a gondolkodásnak és érzésnek nevezett preferenciáké.  

Gondolkodó (T):

 

A gondolkodó funkció kapcsolja össze az okot az okozattal, és képez logikai rendet közöttük. Azok esetében, akiknél a döntéshozatal elsődleges alapja a személytelen logikán alapuló gondolkodás, jellemzően társul: az elemzés, kritikusság, pártatlanság, tárgyszerűség. Döntéseiket elsősorban ezek alapján hozzák meg.

Érző (F):

Az érző funkció a személyes vonzás és taszítás alapján működik. Az e mentális folyamat alkalmazását kedvelő személy a döntés végeredményét az emberekre tett hatásuk szerint értékeli. Az érző a személyes értékeit tekinti döntései alapjának. Jobban érdekli az ember, mint a feladat maga. Igénye a harmónia, a csatlakozás, befogadottság, az egyetértés. A mentális folyamatokhoz olyan attitűd kapcsolódik, amely arra utal, hogy az illető személy milyen módon töltődik fel, gyűjt energiát. Az itt megjelenő dichotómia a Jung által extraverziónak és introverziónak nevezett preferenciáké.  

Az Extravertált (E):

 

Személy figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak, személyek, események kötik le. Az fokozza, növeli lendületét, amikor hat a környezetére, megerősíti súlyát, elismertségét. Kezdeményezi és fenntartja a környezettel való sokféle kapcsolatot, az aktivitást.

Az Introvertált (I):

Személy számára a fő működési terület belső világának fogalmai és gondolatai között van. A tartós, maradandó fogalmak, ezek kimunkáltsága fontosabbak, mint a külső, múlandó események, szívesen szemlélődik, elmélkedik egyedül, visszavonultan.
Jung gyakorlata óta az extraverzió és introverzió fogalmait több más pszichológiai irányzat is átvette, értelmezésében módosította és alkalmazza. Jelentős különbség a jungimyersi és más irányzatok között - melyek egyébként az egyik szót is megváltoztatták extroverzióra -, hogy az előbbi felfogásban ez is, mint a többi preferenciapár dichotómia, nem pedig kontinuum. Azaz nincs kicsit vagy nagyon introvertált személy, hanem valamely mentális funkciók introvertált vagy extravertált alkalmazása zajlik e felfogás szerint. Az ugyanakkor ismert, hogy valakire több olyan magatartás jellemző, amely például extraverzióra utal, mint másra, aki esetleg szintén extravertált. Ebből azonban nem következtethetünk a jungi-myersi extraverzió mértékére, mivel ez a preferencia és nem a magatartás megragadását célozza meg. Ezért amikor ebben a rendszerben magatartás leírásával kívánjuk valamely preferenciát megjeleníteni, akkor pusztán tendenciákról beszélhetünk. A fentiekből az is következik, hogy ebben a rendszerben nincs helyes vagy helytelen mértéke a preferenciáknak, az MBTI nem normatív eszköz. Jung a preferált attitűd és a szintén leginkább preferált mentális folyamat kombinációjából alkotta meg nyolc típusát. Így például egy extravertált gondolkodó (ET) az a személy, aki jellemzően analitikusan fordul a világ felé, az eseményeket elsősorban logikai következetességük alapján értékeli, és következtetéseit meg is osztja a külvilággal. A T az ő számára legmegbízhatóbban működő funkció, ezt mutatja is kifelé, ugyanakkor – ha egészséges emberről van szó – a többi funkciót is alkalmazza, amikor azokra van szükség. Mivel ezeket inkább belső világában, azaz introvertáltan használja, ezért nem biztos, hogy a külvilág számára sok látszik ezekből a funkciókból. Az MBTI a jungi felfogásnak megfelelően egyensúlyi elmélet, vagyis ha valaki az attitűd dichotómiából az extraverziót választja, ezt az egyik mentális funkciónál alkalmazza, példánkban a gondolkodásnál (T), míg a másik funkció (érzékelés vagy intuíció) esetében introvertáltan működik. A myersi rendszer a jungi felfogást úgy követi, hogy a Jung által leírt típusok az adott személy számára legmegbízhatóbb, más szóval domináns funkció leírásai. A jungi rendszerből Isabel Myers bontotta ki a negyedik dimenziót, amely a külvilághoz való viszonyulást, vagy más elnevezés szerint az életstílust fejezi ki6. A megítélés-észlelés (J-P) dichotómia felismerése és rendszerhez kapcsolása a fő elméleti hozzájárulása Briggs Myersnek a pszichológiai típusok jungi modelljéhez.

Megítélő (J):

Az a személy, aki a külvilág felé inkább a döntéshozatallal, a szelekcióval, keretek megteremtésével, az eredmények keresésével fordul. Előnyben részesíti az idejekorán hozott döntést a bővebb információ alapján hozott, de későbbi döntésnél. Tervez és követi tervét. A J preferenciájú személy gyakran tűnik szervezettnek, eltökéltnek, mások számára merevnek.

Észlelő (P):

Az a személy, aki szívesebben gyűjti minél teljesebb körűen az információt. Tendenciájában nyitott, érdeklődő és kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi. A P preferenciájú személy gyakran tűnik rugalmasnak, másokra ráhangolódónak és alkalmazkodónak, mások számára kiszámíthatatlannak. A négy preferencia-dichotómia tehát a következő:

  A négy preferencia-dichotómia tehát a következő:  

Extraverzió

E

energia

I

Introverzió

Érzékelés

S

észlelés

N

Intuíció

Gondolkodás

T

döntés

F

Érzés

Megítélés

J

életstílus

P

Észlelés

A myersi rendszerben egy adott személy típusaként négy betű jelenik meg: az energia- attitűd és a domináns funkció megjelenítése mellett megjelenik a másodlagos funkció is, valamint a preferált életstílust mutató betű is. Hogy előbbi példánknál maradjunk, az extravertált domináns gondolkodás két különböző típus esetén igaz, az ESTJ (extravertált érzékelő gondolkodó és megítélő) és ENTJ (extravertált intuitív gondolkodó és megítélő) esetében. A myersi rendszerben 16 típus jelenik meg, ezek egy-négy preferenciában különböznek egymástól. A négy funkció nem összefüggő és nem egymásnak alárendelt. A különbség közöttünk, pontosabban a 16 típus között ezek használatának erősségében van. Az elmélet szerint – egy hasonlattal élve - a domináns funkció az energia-irányával a „vitorla a hajón” mely meghatározza az irányt ahhoz, hogy a hajó biztonságosan partot érjen, míg a másik skálán lévő kiegészítő funkció az ellentétes energia-attitűddel a tőkesúly, amely a hajó egyensúlyát teremti meg. Így az előbbi példa szerint a domináns extravertált gondolkodó ESTJ típusú személynél az introvertált érzékelés, míg az ENTJ személynél az introvertált intuíció teremti meg a szükséges egyensúlyt mind az észlelés-döntés, mind az extraverzió- introverzió dimenziók mentén. Azt fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a preferenciák és a valamely típuscsoportba tartozás nem okai valamilyen magatartásnak. A felnőtt, érett ember magatartása saját tudatos vagy tudattalan választásait jeleníti meg. Ez azt is jelenti, hogy mások számára rokon- vagy ellenszenves magatartásunkért nem háríthatjuk a felelősséget velünk született preferenciákra. Ugyanakkor könnyebben sajátítunk el és gyakorlunk olyan magatartásokat, nyelvezetet, amelyek természetes preferenciáinkat jelenítik meg. Ezek voltak a meglehetősen összetett rendszer alapjai, azé a rendszeré, amelyet a világban földrajzilag is, és funkciójában is egyre elterjedtebben alkalmaznak. Az alkalmazás a családterápiától a karrier tanácsadáson keresztül, a szervezetfejlesztésig sokféle területet ölel fel, és ennek megfelelően a legkülönbözőbb iparágakban, az egyházakban, a személyes szolgáltatások területein mindenhol eredményesen művelik.
 


 

 

Forrás: "Koronváry Péter, 2005 A vezető személyisége – vezetői személyiségelméletek"

A kifelé forduló (Extrovertált)

emberek sok információt képesek egyszerre a világból felvenni, de azt másokhoz képest felületesen dolgozzák fel. Az E típusú emberek energiájukat általában kívülről szerzik, könnyen barátkoznak és sok kapcsolatuk van, de ezek sokszor felszínesek. Általában jóval beszédesebbek, könnyebben kommunikálnak, mint mások, „beszélve” gondolkodnak. Jól teljesítenek azokon a területeken, ahol sokat lehet beszélni és érzelmeket kell kifejezni, még ha azok nincsenek is meg (színészet, politika). Nagyon „benne élnek” a világban, de ez sokszor csak a látszat, néha éppen olyan nehéz eligazodniuk benne, mint másoknak, csak épp könnyebben kérnek segítséget. Könnyebben kitárulkoznak, fizikai és pszichológiai személyes terük másoknál kisebb, s azt szívesen szűkítik. Zavaró lehet, hogy felszínesek, sokat és látszólag cél nélkül beszélnek, „összevissza fecsegnek”, kitárulkozásukkal és a mások kitárulkozásának igényével pedig néha durván megsértik a másik ember intim szféráit, anélkül hogy ennek a tudatára ébrednének. Kérdéseikre azonnali reagálást várnak, türelmetlennek tűnhetnek. Nemcsak szívesen dolgoznak társaságban, hanem éppenséggel nem szeretnek és nehezen tudnak egyedül dolgozni, boldogulni, állandó segítséget, irányítást igényelnek, és ezt általában el is várják.

A befelé forduló (Introvertált)

emberek információfelvevő csatornája szűkebb, annak ellenére, hogy (vagy talán éppen azért, mert) a megszerzett információt sokkal alaposabban dolgozzák fel, interiorizálják, általában sokkal körültekintőbbek és alaposabbak az E-típusúaknál. Energiáikat saját belső világukból szerzik, nehezen teremtenek kapcsolatot, de sokkal mélyebb barátságokat ápolnak, mint az E-típus. Általában hallgatagok, bár ha megszólalnak, ugyanolyan jó vagy még jobb, „mély” dolgokat mondanak, mint az extrovertáltak. Írásban, talán e kommunikációs forma lassabb sebessége miatt, könnyebben ki tudják fejezni magukat, mint szóban. Zavaró lehet, hogy könnyen elvonulnak, magukba fordulnak, sőt sokszor a kérdésekre, problémákra nem azonnal reagálnak („jól megrágják”), s emiatt csigalassúnak vagy közönyösnek, sőt barátságtalannak tűnhetnek (pedig valójában nem azok).  

Gondolkodó (Thinking)

 

A gondolkodók a világ személytelen logikára alapozó ítészei, a hibamentes jelenségek hívei. A hibás, vagy annak vélt valóságot – még ha olykor következetlenségekkel is – kíméletlenül kritizálják; és ezt bármikor megteszik, ha egy általuk logikai buktatónak vélt jelenséggel találkoznak.
A gondolkodó funkció kapcsolja össze az okot az okozattal, és képez logikai rendet közöttük. Azok esetében, akiknél a döntéshozatal elsődleges alapja a a gondolkodó funkció kapcsolja össze az okot az okozattal, és képez logikai rendet közöttük. Azok esetében, akiknél a döntéshozatal elsődleges alapja a Érzelmeit nem mutatja ki könnyedén, gyakran kellemetlenül érzi magát, ha mások érzelmeivel szembesül.

  • Megsértheti mások érzéseit anélkül, hogy akarná vagy akár észrevenné.
  • Szeret elemezni, logikus sorrendbe rakni dolgokat.
  • A harmónia nem sokat számít.
  • Személytelenül, érzéketlenül. hidegen dönt, néha anélkül, hogy figyelembe venné mások kívánságait.
  • Sportszeren, tisztességesen kell bánni vele.
  • Szükség esetén képes megdorgálni vagy akár elbocsátani
  • is másokat.
  • Elemző beállítottságú - könnyen reagál mások gondolataira.
  • Általában határozott egyéniség.
Érző (Feeling)

Az érző funkció a személyes vonzás és taszítás alapján működik. Az e mentális folyamat alkalmazását kedvelő személy a döntés végeredményét az emberekre tett hatásuk szerint értékeli. Az érző a személyes értékeit tekinti döntései alapjának. Jobban érdekli az ember, mint a feladat maga. Igénye a harmónia, a csatlakozás, befogadottság, az egyetértés.

  • Igencsak tudatában van mások érzéseinek.
  • Szeret kedvezni az embereknek, még kevéssé fontos dolgokban is.
  • Szereti a harmóniát. A hatékonyságát erősen zavarhatja a viszálykodás.
  • Igényli időnként a dicséretet.
  • Nem szeret kellemetlen dolgokat mondani másoknak.
  • Inkább ember-orientált - könnyebben reagál mások értékeire.
  • Hajlamos az együttérzésre.
Érzékel (Sensing)
  • Gyorsan felfogja a részleteket.
  • Gondja lehet viszont a nagy összefüggések, a teljes kép meglátásával.
  • A lehetséges alternatívák meglátása nem megy könnyen.
  • A feladat sikeres kivitelezéséhez szükséges részleteket gyorsan átlátja.
  • Gyakran idegesíti a bonyolult elmélet.
  • Otthon van az aktuális dolgokban.
Intuitív (iNtuitív)
  • A részletek gyakran becsapják.
  • Gyorsan átlátja az összefüggéseket.
  • Könnyedén azonosítja a problémákat és a megoldásokat.
  • Gyakran megfeledkezik a megvalósításhoz szükséges részletekről.
  • Élvezi és otthon van a bonyolult elméletekben.
  • Az aktualitások helyett inkább a jövővel foglalkozik.
Megítélő (Judging)

A megítélők beosztják az idejüket, megtervezik a dolgaikat, s persze híven követik a saját maguk által kijelölt irányvonalat. Nagyon nem szívelik, ha elképzeléseiket váratlan dolgok keresztezik. Kifejezetten stresszként élik meg, amikor egy-egy határidő közeleg, és még sok munka lenne hátra.
Az a személy, aki a külvilág felé inkább a döntéshozatallal, a szelekcióval, keretek megteremtésével, az eredmények keresésével fordul. Előnyben részesíti az idejekorán hozott döntést a bővebb információ alapján hozott, de későbbi döntésnél. Tervez és követi tervét. A J preferenciájú személy gyakran tűnik szervezettnek, eltökéltnek, mások számára merevnek.

Észlelő (Perceiving)

Az a személy, aki szívesebben gyűjti minél teljesebb körűen az információt. Tendenciájában nyitott, érdeklődő és kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi. A P preferenciájú személy gyakran tűnik rugalmasnak, másokra ráhangolódónak és alkalmazkodónak, mások számára kiszámíthatatlannak